Dapsy Gizella

Dapsy Gizella, költői álnevén Nil (férje után Rozsnyai Kálmánné, Losonc, 1883. január 18. – Nógrádverőce, 1940. április 30.) költő, óvónő.

Életrajz

Hódmezővásárhelyen szerzett óvónői oklevelet, majd Szeghalmon tevékenykedett óvónőként. A Tanácsköztársaság idején a községi és járási direktórium tagja volt, később a román csapatok bevonulása után kommunista gyanússá vált, letartóztatták, s fogva tartották, végül állásvesztésre ítélték. 1926-tól Verőcén élt. Férjével, Rozsnyay Kálmánnal együtt közeli barátságba került Ady Endrével és az Ady családdal.

Költeményeit és elbeszéléseit Nil név alatt jelentette meg, elsősorban lapokban. Munkatársa volt A Jövendő című újságnak, ahol nemcsak költeményeket, hanem három elbeszélést és egy regényrészletet is publikált.^[1] Az első világháború idején pacifista verseivel keltett feltűnést. Dosztojevszkij és Puskin műveiből fordított is.
A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban található emlékkönyve 280 író és költő saját kezű bejegyzését őrzi.

Főbb művei

• Zsúrvilág provincián (Gyula, 1904)
• Versek (Békéscsaba, 1905)
• Testamentom (versek 1914–24-ből, Bp., 1925)
• Ady Endre az életben (Bp., 1928)

Jegyzetek

1. ↑ Szepesi Judit: A Jövendő: egy folyóirat digitalizálása. [2008. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 3.)

Források

• Múlt-kor, Megszületett Dapsy Gizella költőnő, 2004. szeptember 13. Archiválva 2016. augusztus 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]