Szinatrukész pártus király

Szinatrukész
Nagykirály
Szinatrukész arcképe Rhageszben vert pénzén
Szinatrukész arcképe Rhageszben vert pénzén

Pártus király
Uralkodási ideje
I. e. 75 I. e. 69
ElődjeI. Oródész
UtódjaIII. Phraatész
Életrajzi adatok
UralkodóházArszakidák
Születettkb. I. e. 158
ElhunytI. e. 69
ÉdesapjaI. Mithridatész (?)
GyermekeiXIII. Arsak pártus király
A Wikimédia Commons tartalmaz Szinatrukész témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szinatrukész (vagy Szanatrukész) a Pártus Birodalom királya i. e. 75-től i. e. 69-ig.

Szinatrukész, aki feltehetően I. Mithridatész fia volt, 80 éves korában döntötte meg I. Oródész uralmát. A trónon fia, III. Phraatész követte.

Uralkodása

Szinatrukész pénze

II. Mithridatész i. e. 88-as halálát követően a Pártus Birodalom hanyatlani kezdett, a központi hatalom tekintélye megrendült, vazallusai elszakadtak, területeket vesztett a határvidékeken.[1] Az uralkodói dinasztiához tartozó (feltehetően I. Mithridatész fia volt) nyolcvan éves Szinatrukész, aki a közép-ázsiai szakák között élt, i. e. 75 körül a nomádok segítségével elűzte az akkori királyt, I. Oródészt.[2] A következő közel száz évben (i. sz. 12-ig) leszármazottai, az ún. "szinatrukidák" kormányozták a birodalmat,[3] akiket többek között az egyik nagy pártus nemesi ház, a Szakasztánban élő Szurenek támogattak.[4]

Uralkodása idején a korábban pártus vazallus örmény király, II. Tigranész kihasználta a birodalom gyengeségét és visszavette azt a "hetven völgyet", amelyet trónra kerülésekor kellett II. Mithridatésznek ajándékoznia; ezt követően pedig megszállta az addig pártus uralom alatt lévő Média Atropaténét, Gordüénét, Adiabénét, Oszroénét és Észak-Mezopotámiát.[5]

Szinatrukész i. e. 69-ben halt meg és a trónon fia, III. Phraatész követte.[6]

Pénzei

Szinatrukész és fia, Phraatész pénzein egyedi jelleg, hogy szarvasokkal díszített, méd stílusú fejfedőt viselnek.[7] A szarvas azoknak a szakáknak volt a szent állata, akik őt trónra segítették.[8]

Jegyzetek

  1. Dąbrowa 2012, 171. o.
  2. Olbrycht 2015, pp. 362–363; Olbrycht 2016, pp. 23–24; Shayegan 2011, p. 235
  3. Olbrycht 2016, 3. o.
  4. Gazerani 2015, 20. o.
  5. Garsoian 2005; Shayegan 2011, pp. 245, 320; Dąbrowa 2012, p. 171
  6. Kia 2016, p. 195; Dąbrowa 2012, p. 169; Olbrycht 2015, p. 363; Shayegan 2011, p. 235
  7. Olbrycht 2015, 363. o.
  8. Olbrycht 2015, 362–363. o.

Sources

  • Assar, Gholamreza F.. A Revised Parthian Chronology of the Period 91-55 BC. Istituti Editoriali e Poligrafici Internazionali (2006). ISBN 978-8-881-47453-0 
  • (2007. július 5.) „Religious iconography on ancient Iranian coins”. Journal of Late Antiquity, London, 413–434. o.  
  • Curtis, Vesta Sarkhosh. Parthian coins: Kingship and Divine Glory, The Parthian Empire and its Religions, 67–83. o. (2012. július 5.). ISBN 9783940598134 
  • (2007. július 5.) „The Parthian Kingship”. History of the Ancient Near East / Monographs XI, 123–134. o.  
  • Dąbrowa, Edward (2010. július 5.). „Arsakes Epiphanes. Were the Arsacids Deities 'Revealed'?”. Studi Ellenistici XXIV, 223–231. o.  
  • The Arsacid Empire, The Oxford Handbook of Iranian History. Oxford University Press, 1–432. o. (2012. július 5.). ISBN 978-0-19-987575-7 
  • Dąbrowa, Edward (2013. július 5.). „The Parthian Aristocracy: its Social Position and Political Activity”. Parthica 15, 53–62. o.  
  • (2018. július 5.) „Arsacid Dynastic Marriages”. Electrum 25, 73–83. o. DOI:10.4467/20800909EL.18.005.8925.  
  • Garsoian, Nina. Tigran II, Encyclopaedia Iranica (2005) 
  • Gazerani, Saghi. The Sistani Cycle of Epics and Iran's National History: On the Margins of Historiography. BRILL, 1–250. o. (2015). ISBN 9789004282964 
  • The Persian Empire: A Historical Encyclopedia [2 volumes]. ABC-CLIO (2016. július 5.). ISBN 978-1610693912 
  • Marciak, Michał. Sophene, Gordyene, and Adiabene: Three Regna Minora of Northern Mesopotamia Between East and West. BRILL (2017. július 5.). ISBN 9789004350724 
  • Olbrycht, Marek Jan (1997. július 5.). „Parthian King's tiara – Numismatic evidence and some aspects of Arsacid political ideology”. Notae Numismaticae 2, 27–61. o.  
  • Olbrycht, Marek Jan. Arsacid Iran and the nomads of Central Asia – Ways of cultural transfer, Complexity of Interaction along the Eurasian Steppe Zone in the First Millenium CE, Bonn Contributions to Asian Archaeology, 333–390. o. (2015. július 5.) 
  • Dynastic Connections in the Arsacid Empire and the Origins of the House of Sāsān, The Parthian and Early Sasanian Empires: Adaptation and Expansion. Oxbow Books (2016. július 5.). ISBN 9781785702082 
  • Arsacid, Elymaean, and Persid Coinage, The Oxford Handbook of Ancient Iran. Oxford University Press (2013. július 5.). ISBN 978-0199733309 
  • Schmitt, Rüdiger. Personal Names, Iranian iv. Parthian Period, Encyclopaedia Iranica (2005) 
  • Shayegan, M. Rahim. Arsacids and Sasanians: Political Ideology in Post-Hellenistic and Late Antique Persia. Cambridge University Press, 1–539. o. (2011). ISBN 9780521766418 
  • (2001) „A Proposed Revision of the Attributions of the Parthian Coins Struck during the So-called 'Dark Age' and Its Historical Significance”. East and West 51 (1/2), Kiadó: Istituto Italiano per l'Africa e l'Oriente (IsIAO). ISSN 0012-8376.  

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sinatruces of Parthia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Előző uralkodó:
I. Oródész
Pártus király
I. e. 75I. e. 69
Két szobor rajza az ókori iráni pártus művészetből.
Következő uralkodó:
III. Phraatész

  • Történelem Történelemportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap